A 18. század végén Angliában olyan bulldogokat lehetett látni, melyek külsőre és természetükben is hasonlítanak a mai amerikai bulldogokra. Kevés dologról mondható el, hogy az amerikaiak őrizték meg Európa számára, az amerikai bulldog azonban ezek közé a ritkaságok közé tartozik.
A bulldog ősei az ősi ázsiai masztiffok voltak, amelyeket a nomád törzsek hoztak magukkal Európába. Ezek a hatalmas, bátor kutyák olyan veszélyes vadállatok ellen küzdöttek, mint a vaddisznó, a medve vagy a nagymacskák. Feladatuk az volt, hogy a vadat elkapják és lefogják, ehhez rendkívüli erőre, állhatatosságra és bátorságra volt szükség.
Kr. u. 400 körül érkezett egy újabb, robusztus masztifftörzs az angol partokra – ők voltak az alanók, akikből az angol farmerek és mészárosok kialakították az első igazi bulldogokat.
A középkorban a munkakutyaként használt bulldog rendkívüli erejéről és harciasságáról volt híres. A „szájzáras” kifejezés nem fizikai sajátosságot jelentett, hanem azt a képességet, hogy a kutya képes volt ellenfelét – legyen az akár egy bika – megragadni és kitartóan tartani, még akkor is, ha ő maga súlyos sérüléseket szenvedett.
A régi bulldogok nemcsak a farmokon dolgoztak, hanem vágóhidakon is szerepeltek. Egy tapasztalt, 36 kilós bulldog akár egy 800 kilós bikát is képes volt földre rántani – ez jól mutatja, milyen lenyűgöző erejük volt.
Angliában az 1835-ös állatviadal-tilalom után azonban a fajta hanyatlásnak indult. Sok egyedet masztiffokkal kereszteztek, hogy nagyobb testőrkutyákat hozzanak létre, másokat pedig mopszokkal, így alakult ki a mai, rövid orrú, tömzsibb angol bulldog. Az eredeti, munkás vérvonal szinte teljesen eltűnt a 19. század végére.
Míg Angliában a klasszikus bulldog gyakorlatilag kihalt, az Egyesült Államokban tovább élt. Az amerikai farmokon és a déli államok hegyvidékein még szükség volt a kemény, kitartó munkakutyákra. Ezek a bulldogok segítettek a szarvasmarhák és disznók befogásában, hiszen a hatalmas, bekerítetlen földeken csak ilyen erővel rendelkező kutyákkal lehetett az állatokat kordában tartani.
Amerikába a 17. században az első brit telepesekkel érkeztek az első bulldogok és az évek során különböző helyi változatok alakultak ki. A déli és délnyugati régiókban gyakran használták őket őrkutyaként is, sőt, egyes helyeken még börtönökben is szolgáltak, a cellák közti udvarokat őrizve.
Az amerikai bulldog kiválóan teljesített a farmélet minden területén, nemcsak őrzőként és terelőként, hanem vadászkutyaként is, különösen a vaddisznóvadászatok során. Ugyanakkor a fajta történetének van egy sötétebb oldala is: ereje és harciassága miatt egyesek visszaéltek vele, és más kutyák vagy állatok elleni küzdelmekre használták. Szerencsére ma már az ilyen állatviadalok a legtöbb országban törvényileg tiltottak, bár sajnos időnként még mindig előfordulnak ilyen illegális események.
A jellegzetes „bully fang” – vagyis az előreugró alsó állkapocs – nagy előnyt jelentett számukra, amikor bikákat vagy más nagytestű állatokat kellett lefogniuk. Még akkor is képesek voltak lélegezni, amikor harapás közben az állatot a földre nyomták. A bőrredőik praktikus célt is szolgáltak, a vér le tudott folyni rajtuk, anélkül hogy a szemükbe került volna, így a kutyák küzdelem közben is jól láttak.
Az 1960-as évekre a munkakutyák szerepe végleg megszűnt. A modernizálódó mezőgazdaságban már nem volt szükség rájuk, így az amerikai bulldog is a kihalás szélére került. Néhány elhivatott tenyésztő azonban, köztük John D. Johnson és Allen Scott felkutatta a még létező egyedeket, és újrakezdte a tenyésztést.
Ennek köszönhetően két fő típus alakult ki:
- Johnson ( bully ) típus
- Scott ( standard ) típus
Az Amerikai Bulldog a nyilvánosság figyelmét az 1980-as években keltette fel, amikor a fajta újra reflektorfénybe került. Az évtized második felében népszerűsége gyorsan növekedni kezdett és rövid időn belül az Egyesült Államokon túl is ismertté vált. Napjainkra már Európa számos országában tenyésztik és tartják, mint megbízható őrző- és szeretetteljes családi kutyát. Erős, intelligens és hűséges kutya, amely egyszerre képes kiváló őrző és szeretetteljes családi társ lenni.
Az amerikai Bulldog alapvetően egészséges fajta, azonban mint sok más nagytestű fajta, hajlamos a csípő és könyök diszpláziára. Leggyakoribb genetikai úton öröklött betegségek között szerepel az Ichthyosis (ICH) és a Neuronális Ceroid Lipofuscinosis (NCL10).
Fontos, hogy csak olyan tenyésztőtől válasszunk kutyát, aki legalább ezekre a betegségekre szűri és szelektálja a kutyáit, mely esetben várhatóan sokkal tovább lesz köztünk a választottunk.
Érdekesség, hogy mind a mai napig az Európai Kutyás Szövetség (FCI), nem ismerte el hivatalosan az amerikai bulldogot önálló fajtaként – ennek ellenére világszerte egyre népszerűbb és sok országban megbecsült munkás- és családi kutyaként tartják.
A legjobb élmény biztosítása érdekében sütiket használunk az eszközinformációk tárolására és elérésére. Ezeknek a technológiáknak az elfogadása lehetővé teszi számunkra, hogy jobbá tehessünk weboldalainkat. Bővebb információkat a sütikről a Cookie (Süti) kezelési szabályzat az adatkezlésről pedig az Adatvédelmi tájékoztató-ban olvashat.